Folytatás:8/2

- Nem vagyok én barátja ennek a sok mosakodásnak - dörmögött Füles. - Ez mind afféle modern firlefanc, ezzel a fül mögötti elmélettel... Nem gondolod, Micimackó?

- Én? - mondta Micimackó bizonytalanul. - Én azt gondolom...

Soha nem derült ki, mit gondolt, mert Zsebibaba felvisított, aztán loccsanást lehetett hallani és Kanga hangos jajveszékelését.

- Ez a vége a nagy mosakodásnak - jegyezte meg Füles.

- Zsebibaba a vízbe bukott! - kiabált Nyuszi, s Róbert Gidával egyetemben rohantak a segítségére.

- Nézzétek, hogy úszom! - visított Zsebibaba, miközben a vízesés elragadta, s bukfencezve zuhant a patak alsó folyásába.

- Nem érzed rosszul magad, drágám? - kérdezgette Kanga anyai aggodalommal.

- De igen! - mondta Zsebibaba. - És nézzétek, hogy ú... ú... - de már elragadta a következő vízesés.

Mindenki tevékenykedett a mentés érdekében. Malacka például, aki rögtön felébredt, fel és alá futkosott a parton, és szünet nélkül ezt kiabálta: - Nahát - de ilyet! Nahát - de ilyet!

Bagoly bőséges érvekkel magyarázta, hogy hasonló eseteiben a Váratlan és Időszaki Elmerüléseknek mennyire fontos a Fejnek Víz Fölött Tartása.

Kanga a földnyelven ugrált, s folyton kérdezgette:

- Hogy érzed magad, drágaságom? Nem fáj a fejecskéd vagy valamicskéd?

Amire Zsebibaba, ahogy egymás után merült ki a feje a következő zuhatag alján, mindig újra ezt felelte:

- Nézzétek, hogy úszom!

Füles egyszerűen megfordult, farkát a vízbe lógatta, s háttal a baleset színhelyéhez fordulva, egyre dörmögött:

- Ez mind a mértéktelen mosakodás gyümölcse. De kapaszkodj a farkomba, Zsebibaba, és nem lesz semmi baj!

Róbert Gida és Nyuszi pedig csak arra ügyeltek, hogy a mentés teljes rendben folyjon le.

- Ne félj, Zsebibaba, itt vagyok! - biztatta az áldozatot Róbert Gida.

- Zárjátok el a sekélyest valamivel! - kiabált Nyuszi.

És Micimackó már cselekedett is: szerencsére ő két zuhataggal lejjebb várta Zsebibabát, mancsai közt egy hosszú léccel. Kanga odaugrált, elkapta a léc túlsó végét, s így tartották a sekélyes fölött. Mikor Zsebibaba odaért, még egyszer elbugyborékolta:

- Nézzétek, hogy úszom! - Aztán megakadt a lécben, és kimászott.

- Láttátok, hogy úsztam? - dicsekedett még sokáig, köpködve magából a vizet, miközben Kanga szidta és dörgölte. - Mackó, láttad, hogy úsztam? Ezt nevezem úszásnak! Nyuszi, láttad, hogy mit csináltam? Úsztam! Hé, Malacka, Malacka, hol vagy? Láttad ezt az úszást, amit véghezvittem? Belepottyanok a vízbe - na mit gondolsz, mit csináltam erre? Hát úszni kezdtem! Úszni, bizony, ajhaj, mint a parancsolat! Róbert Gida, láttad, hogy úsz...

De Róbert Gida nem figyelt. Micimackót nézte elgondolkodva.

- Micimackó - mondta végre -, hol szedted ezt a lécet?

Micimackó, maga is csodálkozva, végignézte a lécet, amit még mindig a kezei közt szorongatott.

- Találtam - mondta. - Nézd, mekkora sarka van. Gondoltam, még szükségünk lehet rá. Felszedtem.

- Micimackó - mondta Róbert Gida ünnepélyesen -, expedíciónk elérte célját. Megtaláltad az Északi-sarkot.

- Ó! - mondta Micimackó.

Füles még mindig egy helyben állt, farkát a vízbe lógatva. Mind odamentek hozzá.

- Szóljatok Zsebibabának, hogy siessen - jegyezte meg. - Elázik a farkam. Nem akartam ezzel senkit terhelni, de meg kell említenem. Nem mintha panaszkodnék. De tényleg elázik.

- Itt vagyok! - visított Zsebibaba.

- Úgy, hát itt vagy?

- Láttad, hogy úsztam?

Füles kihúzta farkát a vízből, és lóbálni kezdte, hogy megszáradjon.

- Számítottam rá - mondta. - Megdermedt a farkam. Elaludt, nem is érzem, hogy van. Nem azért mondom. Nem vádolok senkit. De megdermedt.

- Ó, szegény jó Füles! - sajnálta Róbert Gida. - Majd én megszárítom! - És kivette zsebkendőjét, és ledörzsölte.

- Köszönöm, Róbert Gida. Te vagy az egyetlen az egész társaságban, aki, úgy látszik, ért valamit a szamárfarokhoz. A többiek... nem mondok semmit. Nem tehetnek róla, hogy nincs képzeletük. Az ő számukra ez a testrész nem jelent semmit... Azt hiszik, csak arra való, hogy lógjon!

- Ne törődj vele, Füles! Most jobb?

- Sokkal. Már érzem, hogy van... Már hozzám tartozik, tudod... Te megértesz engem, ugye?

- Hé, Füles! - mondta Mackó, közeledve a léccel.

- Köszönöm érdeklődésedet, Micimackó. Azt hiszem, ha minden jól megy, egy-két nap múlva már használhatom...

- Mit?

- Hát nem a farkam egészségi állapota iránt érdeklődtél?

- Nem is tudtam, hogy beteg volt.

- Megint tévedtem. Azt gondoltam, tudni szeretnéd, mi van vele, dermedt-e még, és hogy nem lehetnél-e valamiben a segítségemre.

- Nem, az nem én voltam. - Kicsit gondolkodott, aztán tanácstalanul hozzátette: - Talán valaki más.

- Jó, add át hálás köszönetemet az illetőnek, ha találkozol vele.

Micimackó aggodalmasan nézett Róbert Gidára.

- Mackó fedezte az Északi-sarkot - jelentette ki Róbert Gida. - Hát nem kedves tőle?

Mackó szerényen lesütötte a szemét.

- Ez az? - kérdezte Füles.

- Ez.

- És ezt kerestük?

- Ezt.

- Úgy! Na... fő, hogy nem esett az eső.

Beszúrták a léc egyik sarkát a földbe, és Róbert Gida táblát erősített rá, és a táblára ez volt írva:

ÉSZAKI-SARK
FELFEDEZVE MICIMACKÓ ÁLTAL
VAGYIS Ő TALÁLTA MEG

És így indultak hazafelé. S az a gyanúm, bár adataim nincsenek, hogy Zsebibaba meleg fürdőt kapott, mielőtt lefektették. Micimackó pedig egyenesen hazament, s nem sajnált magától egy kis szíverősítőt.

vissza a címoldalra