A három kis farkas és a nagy gonosz disznó.

Írta: Helen Oxenburry

Volt egyszer három kis farkas. Az első fekete volt, mint a korom, a második szürke,mint a farkas, a harmadik pedig fehér, mint a hó. Olyan édesek voltak, hogy meg lehetett volna őket zabálni: Szőrük bársonyos volt, a farkincájuk vége, pedig bolyhos.
Édesanyjuk házában éltek gondtalanul, egészen addig, míg egy napon az anyafarkas oda nem hívta mindhármukat maga köré és így nem szólt.
-Csemetéim,itt az ideje, hogy nekivágjatok világot látni. Menjetek, építsetek magatoknak egy házat. Egy valamit azonban soha el ne felejtsetek : Óvakodjatok a nagy gonosz disznótól! -Ne aggódj, anyácskánk, jó messzire elkerüljük majd a gonoszt.- mondta a három kis farkas és nekivágtak a nagyvilágnak. Nemsokára szembetalálkoztak egy kenguruval, aki egy talicskát tolt maga elôtt. A talicska tele volt sárga és piros agyagtéglával.
-Kérünk szépen,nem adnál nekünk néhányat a tégláidból?- kérdezte a három kis farkas.
-Mi sem természetesebb - felelte a kenguru és adott nekik egy nagy csomó sárga és piros téglát. Így aztán a három kis farkas épített magának egy szép téglaházat.Másnap reggel a nagy gonosz disznó éppen arrafelé ólálkodott és meglátta a szép téglaházat, amit a három kis farkas épített. A három kis farkas pont bújócskát játszottak a kertben, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták az ajtót. A disznó bekopogott az ajtón és nagyot röffentett:
-Farkaskák, farkaskák, engedjetek be a házba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kis farkas.- Ide aztán a világ összes májas hurkájáért be nem engedünk!
Ettől a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jól irányzott rúgással szétrombolja a téglaházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt a nagy kőtörőkalapácsáért és ripityára verte a szép kis téglaházat. A három kis farkasnak hajszál híján sikerült csak elmenekülnie, de így is borzasztóan meg voltak rémülve.-Legközelebb erősebb házat kell majd építenünk- állapították meg és meg is láttak egy mosómedvét, aki éppen betont kevert az elektromos betonkeverőjében.
-Kérünk szépen, nem adnál nekünk néhány vödörrel a betonodból?- kérdezte a három kis farkas. -Mi sem természetesebb - felelte a mosómedve és vödör vödör után adott nekik az iszapos, kavicsos betonból.
Így aztán a három kis farkas épített magának egy szürke betonházat.Alighogy elkészültek a házukkal a nagy gonosz disznó már ott ólálkodott a környéken, és meglátta a szürke betonházat, amit a három kis farkas épített.
A három kis farkas éppen a kertben tollaslabdázott, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták az ajtót. A disznó becsöngetett a házba és nagyot röffentett:
-Farkaskák, farkaskák, reszketőfarkacskák, ugyan engedjetek be a házba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kis farkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a betonházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt a betontörő légkalapácsáért és darabokra zúzta a szürke betonházat. A három kis farkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, de a farkincájuk még órák múlva is reszketett.-Legközelebb egy ennél is erősebb házat kell majd építenünk- határozták el magukat jó erősen. Abban a percben meg is pillantottak egy teherautót, ami rogyásik meg volt pakolva, mindenféle használt fémmel.
-Kérünk szépen, nem adnál nekünk néhány mázsa használt fémet- kérlelte a három kis farkas a rinocéroszt, aki a teherautó sofőrje volt.
-Mi sem természetesebb- szólt a rinocérosz és a több mázsa fém mellé, adott még nekik egy csomó lakatot és szögesdrótot, mert ez egy nagyon jószívű, nagyon kedves rinocérosz volt. Így aztán a három kis farkas épített egy iszonyúan erős páncélházat. Ennél szilárdabb, biztonságosabb házat, még a mesében sem lehet elképzelni. A három kis farkas teljesen megnyugodott és tökéletes biztonságban érezték magukat.Másnap reggel persze ki más, mint a nagy gonosz disznó éppen arrafelé ólálkodott. A három kis farkas éppen kidobóst játszottak az udvaron, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták mind a hetven kilenc lakatot, ami a házra fel volt szerelve.
A disznó megnyomta a gombot és beleröffentett a kaputelefonba:
-Farkaskák, farkaskák, reszkető farkacskák, ugyan engedjetek már be a házba! -Soha,soha, soha!-felelte a három kis farkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettől a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jól írányzott rúgással szétrombolja a páncélházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt egy csomag dinamitért, rátapasztotta a ház falára, meggyújtotta a gyújtómadzagot.... és szilánkokra robbantotta a házat. A három kis farkasnak hajszálhiján sikerült csak elmenekülnie, sőt a bolyhos farkincájuk vége még meg is pörzsölődött egy ici-picit.-Valami nem stimmel az építőanyaggal, amit eddig használtunk-töprengett a három kis farkas-, valami mást kellene kitalálnunk. De vajon mit?!
Abban a pillanatban megláttak egy rózsaszín flamingót, amint az egy talicskányi illatos virággal közeledett.
-Kérünk szépen, nem adnád nekünk oda ezt a talicskányi virágot- kérlelték a kis farkasok a a rózsaszín flamingót.
-Mi sem természetesebb,- felelte a rózsaszín flamingó és odaadta nekik az összes virágot talicskával együtt.
Így a három kis farkas épített egy virágkunyhót. Az egyik fal gólyahírből épült, a másik harangvirágból, a harmadik csipkerózsa ágból, a negyedik lila orgonából. A tetőt napraforgó tányérokból csinálták, a padlót pedig illatos ibolyából. A fürdőkádban vízirózsák libegtek, az asztalon édesanyjuk képe mellett kék nefelejcs díszelgett. Maga a ház meglehetősen ingatag volt , még a legkisebb fuvallat is meglibbentette, de be kell vallani, hogy nagyon-nagyon szépre sikeredett.Másnap reggel a nagy gonosz disznó persze pont arrafelé ólálkodott és meglátta a gyönyörű virágkunyhót, amit a három kis farkas épített.
A disznó csöngetett az egyik harangvirággal és így röffentett:
-Farkaskák, farkaskák,megperzselt farkacskák, ugyan engedjetek már be a kunyhótokba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kis farkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettől a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólírányzott rúgással a levegőbe repíti a virágkunyhót. De ahogy egy mély lélegzetet vett, hogy minden erejét összeszedje, eljutott az orrába a megannyi virág édes illata. Micsoda mennyei szag! Ettől még a nagy gonosz disznónak is elállt a lélegzete és amikor újra szippantott egyet a levegőből, tüdejét teljesen megtöltötte a pompás virágillat. Egyre nagyobbakat szipákolt gyönyörűségében és egyszerre még a szíve is meglágyult és ráébredt arra, hogy milyen gonosz dolgokat cselekedett a múltban. Egyszóval a virágillat varázslatos hatásától a gonosz disznajából, kedves jó röfi pajtás lett.Elkezdett dúdolni egy régi dalt, amit még az édesanyja tanított neki kismalac korában, és a lábai rúgás-vágás helyett hirtelen táncra perdültek!
Először a kis farkasok persze szemüknek, fülüknek hinni sem akartak, valami ravaszságot sejtettek a dologban. De a disznó olyan szívhez szólóan énekelt, hogy hamarosan meggyőződtek arról, hogy tényleg teljesen megjavult. Akkor azután kiszaladtak a kunyhójukból és egyenként bemutatkoztak. Megkérdeztek a disznót, hogy akar-e velük itt a farkas, hol a farkast játszani és az örömest beleegyezett. Egész nap futkároztak a vadvirágos réten.
Amikor mindannyian nagyon elfáradtak, meghívták a disznót magukhoz vendégségbe. Odahaza leültették, megkínálták farkasalma kompóttal és megkérték, hogy maradjon náluk mindörökre. A jóságos disznó szívesen beleegyezett és attól kezdve boldogságban éltek mind a négyen, hacsak azóta meg nem haltak.

vissza a címoldalra