Gyerekdalok

100 Folk Celsius : Altató

Drága gyermekem,
aludj szépen el,
figyelj rám, egy mesét mondok el.
Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént...
nézd, a mackó is figyel.

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Hold,
arcán néhány árnyalatnyi folt.
Este feljött, és amíg elő nem bújt a nap,
csak magában bandukolt.

Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

Nézte, hogy a Föld
lenn hogy tündököl
fűből-fából bajuszt is pödör
milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz
virágokkal átsöpör

Ahogy csodálkozott,
gondolt egy nagyot:
megpróbált elérni egy csillagot
de nagyon távol voltak, ezért nem érhette el
arca könnytől csillogott.

Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

A Földre hullt a könny,
mint ezernyi gyöngy
szellő szárnyon szállt a könnyözön
fehér fátyolfelhő száll a holdvilág elé
s minden éjjel rád köszön.

Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

Gryllus Vilmos : Hallgatag Erdő

- Hallgatag erdő, titkot rejtő,
mondd el, a mélyed mit rejt néked?
- Rejtem a tölgyet, rejtem a gombát,
rejtem az őzet, rejtem a rókát,
rejtem a fészket, benne a pintyet,
patakot, kérget, kavicsot, kincset.

- Hallgatag erdő, szépen kérlek
- Szépen, ha kéred, elrejtlek téged.

Gryllus Vilmos : Tavasz

Csend ül a tájon és zsendül a fű,
Zeng a fülembe mélyhegedű.
Rezdül a tó vize, zöldül a domb,
Szól egy távoli birkakolomp.

Rezdül a tó vize, zöldül a domb,
Szól egy távoli birkakolomp.
Csend ül a tájon és zsendül a fű,
Zeng a fülembe mélyhegedű.

100 Folk Celsius: Lencsilány (Judit és a Zenemanók "Icipici házikó" címmel adták elő)

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
És ha meg nem haltak, ma is élnek,
Ma sincs vége a mesének,
Ma sincs vége, sosincs vége,
Fuss el véle.

Judit és a Zenemanók: Jó éjszakát!

Csillagország fényben áll,
A Hold már ásít, felhőágyra vár.
Minden könyved alszik már,
S kint a szél mit kívánt?
Szép álmokat, jó éjszakát!

Messze jár a napsugár,
A föld túloldalán táncol talán,
Mindig új mosolyt csal ránk.
Néha másra, néha ránk.
Szép álmokat, jó éjszakát!

Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!

Nézd, a mackód téged vár!
És ágyban van már minden jóbarát!
Jó apád is alszik már,
Halld a halk horkolást!
Szép álmokat, jó éjszakát!

Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!

Charlie: Könnyű álmot hozzon az éj

"Könnyű álmot hozzon az éj
Altass el, hűs dunai szél
Aludj el, kisember,
Aludj el!
Álmodj hintát, homokozót
Álmodj rétet, kis patakot
Aludj el, kisember,
Aludj el!"

Égből pottyan mesék záró dala:

Aludni kéne már most,
mert lebontják a várost.
Manócskák szedik széjjel,
hogy ne zavarjon éjjel.

Az utcát összehajtják,
a zsivajt zsákba rakják,
s míg csillagfényt szitálnak, csendes éjt muzsikálnak,

Hogy álmotokban zsépen, táncoljatok a réten,
táncoljatok szépen álmotokban a réten.

Versek

Bögözi Kádár János: Itthon (részlet)

Altatódal pihe csókkal,
alszik minden:
csöndes hullám a folyóval,
halk neszezés mély ég üstjén,
bágyadt bogár ág levelén.

Altatódal. Alszik minden:
apró madár pettyes kincsen,
kezünk nyoma a kilincsen,
meleg illat gyermektincsen.

Evangélikus Énekeskönyv, 130. ének:

Adjon Isten jó éjszakát
Küldje hozzánk szent angyalát
Bátorítsa szívünk álmát
Adjon Isten jó éjszakát

Lendvai Ilona: Ringató

Aludj el kislányom,
Gyönyörű virágom,
Éjszínű szemeden
Kopogtat az álom.
Egy csillag, két csillag,
Szívemmel ringatlak,
Öt csillag, hat csillag,
Soha el nem hagylak!

Tordai Jolán: Anya betakar

Hallod a csöndet?
Elpihent a szél.
Esteli égen
a hold útra kél.
Alszik az utca,
fű, fa, lombos ág.
Lepke, madárka
már aludni szállt.
Csak egy magányos
fülemüle zeng,
csillagos fényben
esti dalba kezd.
Miért szól az ének?
Altatni akar.
Aludj el szépen,
anya betakar.

Hajnal Gábor: Este

Szinva mellett jegenyesor
fut a falun végig,
a zöld vízben pelyhes kacsák
önmagukat nézik.

Kiskapuból öregasszony
lépeget a partra,
sárga csőrű kiskacsáit
hívja, hívogatja.

Megindul a kacsasereg
csalogató szóra,
hegyek mögé elbújt a Nap,
itt az alkonyóra.

Halovány ég sötétedik,
fénylik már a csillag,
nyújtott hangon egy gyermeket
vacsorához hívnak.

Jegenyék is álmosodnak,
szélben megremegnek,
kicsi kacsák hazatérnek
s ők is lepihennek.

Beney Zsuzsa: Altató

Amikor alszol,
sötétség fekszik a fákon,
fekete fátyol az ágon-
álmában hallgat a szél.

Csendesen alszol,
míg építi csendben az álom
palotáit a holdbeli tájon-
a holdbeli Dávid zenél.

Susog az ezüstszínű éj:
"Jó voltál egész nap, aludjál,
álmodban is nőjél, okosodjál,
nőj, okosodj, kicsikém!"

Pákozdi Gabriella: Ringató

Aludj el, csöpp kincsem,
kicsinyke kilincsem,
csillogó rézgombom,
aludj el, ha mondom!

Álmodat őrizze
minden kis tollpihe,
testedet takarja
holdanyó paplanja,
zümmögjön füledbe
százezer porszemcse,
kismackód ölében
ringatózz gyöngéden.
Éjtündér incseleg,
hunyd le hát szép szemed,
aludj el, aludj már,
virgoncos manókám.

Pákozdi Gabriella: Esti mondóka

Egy - hold az égre megy
Kettő - csillagmintás kendő
Három - szemed csípi álom
Négy - fürdővízben légy
Öt - sikáld üstököd
Hat - mancsod még ragad!
Hét -mosd füled tövét
Nyolc - tiszta minden porc
Kilenc - kis kegyenc,
Tíz - tejbegríz,
kanalazd be, finom, meleg
aztán gyerünk, ágyba veled!

Nagy Zoltán: Altató

Egyre sűrűdő fátyol vesz körül;
A lámpám még aranylón átragyog,
És leborul hangot és szint befedve
Az éji csend nehéz nagy selyem leple...
Álmos vagyok...
Butor reccsen... Valaki fütyörész...
A csend selymébe a hang beletép,
De mindjárt furcsa selyemhernyók jőnek,
S a selyem leplen szőnek, szőnek, szőnek,
Míg újra ép.

Weöres Sándor: Este már

Kondul a harang, öreg este már.
Gyertek gyerekek, a nyoszolya vár.
Öreganyó jól megveti,
a Zsuzsikát lefekteti.
Jaj de puha lágy, ez a kicsi ágy!
Kifáradt már minden gyerek,
mind csak ide vágy!

Öreg nagyanyó! Mond el a mesét!
Csipke Rózsika nagy történetét!
Egyre fon a kis orsója,
selyem szálán nincs csomója.
Száll a mese száll, jaj de csuda száll!
Ki a szemét most behunyja,
tündérek közt jár!

Tóth Krisztina: Altató

Ezüst cipőben jár a Hold
kigyúl a légi lámpabolt
Ott fönn lakik mind aki volt
Kék függönyön sok égi folt

Aki volt annak ott van ágya
Ágya fejénél ég a lámpa
Feje alatt a párna felhő
Mikor fény gyúl az árnya megnő

Itt lenn is árnyékok a fák
Aki elalszik messze lát
Aki ott fönn van messze néz
Csurog le ránk a lámpaméz

Ezekben a mondókákban természetesen mindig annak a gyerknek a neve szerepel, akinek mondjuk. Mi úgy adjuk közre őket, ahogy azokat olvasóink megosztották velünk.

"Anya nagyon szereti,
csillagának nevezi,
a kislányát.
Csillagok a kék égen,
altassátok el szépen
a Biankát ! "

"Mondj neki egy szép mesét,
Fogd be mind a két szemét,
Ha ő alszik csendesen,
(baba neve) is elpihen."


"Aranyketrecben aranyfa,
aranybölcső alatta,
aranycsengő muzsikál,
a kis Milán szundikál."

"Este van már alkonyul,
Nyuszi füle lekonyul.
Dorombol a kiscica,
Alszik a kis Rubenka."

"Szúnyog dalol
Tücsök szól,
Rubenka is bóbiskol
ágyacskába bujtatva
anyukája altatja."

"Bubája, bubácska esti csillag ragyog,
Aludj el kis Milán, én is álmos vagyok.
Tündér öltöztessen,
Csillag csókolgasson,
Liliom öleljen,
Anyád simogasson."

"Gyermekem, ó, aludjál
Alszik a sok kismadár
Pihen az erdő, s a rét,
Erdőben az őzikék..

Holdfény ragyog odakint,
Szobádba be-betekint
Gyermekem, ó, aludjál
Aludj, aludj el kis .........-ám "

"Bubuja, Babácska,
esti csillag ragyog.
Aludj már, aludj már,
én is álmos vagyok.
Álmodjál, álmodjál
hófehér kötőről,
lila, fehér szoknyáról,
piros cipellőről."

"Aludj, baba, aludjál,
nyuszika is alszik.
Este van a faluban,
esti harang hallik."

"Alszik a Baba
tente baba, tente.
Aludj el,
Drága kisdedecske.
Alszik a Világ,
Benne alszom én is.
Nem kell félned,
Vigyáz ránk az Ég is.
Alszik a Baba
tente baba, tente.
Aludj el,
Drága kisdedecske."


"Enyhe álmot,
Enyhe nyugtot
Ád a rengő
Bölcső kedvesem.
Szép gyermekem,
Az álmod jó legyen!
Ide se' oda se' hulló,
Fekete, fekete holló.
Bóbiskolni nem nehéz,
Pirkadásig föl se' nézz!

Szép kisbabám,
Az alvás jót tesz ám!
Pici az idei bárány,
Patyolat a tej a száján.
Bóbiskolni nem nehéz,
Pirkadásig föl se' nézz!"

" Hol csavarogsz, te kicsi krokodil? Édesanyácskád odahaza sír.
Jó vacsorával várja fiát, kis kroki gyorsan gyere haza már.
Kis kroki gyorsan hazazakatolt.
Otthon az asztal megterítve volt, krumplit evett és málnát ivott,
vacsora után ágyba ugrott.
- Aludj el gyorsan kicsi krokikám, mindened megvan mit szemed, szád kíván!
Oltsd el a polcon a kis lámpát!
- Pá papi, pá mami, jó éjszakát!"

"Aludj kicsim, aludjál,
szépségeset álmodjál.
Álmod legyen olyan édes,
mint a Nap mily' fényességes."

"Álmodjál szépeket, aranyos meséket,
Tündér öltöztessen, angyal simogasson,
Aranyos pillangó kocsija ringasson,
Bubája, bubácska elringatlak, pihenjél,
Mire fölkelsznagy legyél."

"Szép csillagos az Ég
Elcsendesült a rét
Ezüstös fényét hinti ránk a holdsugár.

Már fújdogál a szél
Egy tücsök hangja kél
Lágy puha fészkén elszunnyad a kismadár.

Bérceken túl a völgyben lenn
A fényes napkorong is elpihen
Hát aludj gyermekem
Álmodj csak csendesen
A tó tükrén s az erdő mélyén csend honol.

Csak húnyd le két szemed
Hisz ágyacskád felett
Virraszt anyácskád
S dúdolgatva így dalol:

Bérceken túl a völgyben lenn
A fényes napkorong is elpihen
Hát aludj gyermekem
Álmodj csak csendesen
A tó tükrén s az erdő mélyén csend honol."

"Gyermekem, ó aludj már
Alszik a sok kismadár,
Pihen erdő és a rét
Erdőben az őzikék,
Holdfény ragyog odakint,
Szobácskádba betekint,
Felragyog a hold sugár,
Gyermekem, ó aludj már.
Aludj, Aludj."

"A nap nyugodni tér
A nap nyugodni tér,
Leszáll a csendes éj,
Már búcsút mondunk.

A tölgy a bérc alatt
Oly búsan bólógat,
Mert el kell válnunk.

Míg jő a pirkadat
És újra kél a nap,
Én ébren várlak.

Ha zeng majd száz madár,
S a selymes pille száll,
Hát újra látlak."

'Tente baba párnára,
Kicsi kutya szalmára,
Tente baba tente,
Aludj szivem szentje.
Aludj kicsi aludjál,
Szép álmokat álmodjál
Aludj ingó-bingó,
Kicsi rózsa bimbó"

"Békén szunnyad a mackóhad. Puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyad. Sűrű éj lesz jó takaró.
Kicsim álmodj már! Csuda álom száll.
Ide repül a szemedre. Csitt kicsi, tente!
Csillag gyermeket elringat odafönn a Hold nagyapó."

"A falon az óra tik-tak jár,
benne egy manócska így kalapál,
ha megáll az óra és nem jár,
alszik a manócska és nem kalapál,
tik-tak nem kalapál."

"Szempilládra álom szakad,
Karjaimban elringatlak,
Álmodban is takargatlak.
Most a hátad, most a hasad,
Meg ne fázzon a kis falat.
Szűk takaró ez a világ,
Ha nem én igazítom rád.
Aranyszárnyú pillangó,
Hol vagy, te kis csapongó?
Minek szállsz oly messzire,
Szállj a baba szemire."

"Aludj, kis drágám!
Egyszer volt egy kis bárány.
És jött a birkanyírás:
lett didergés, sírás-rívás.
Egy jó ember megsajnálta:
kabátjába bugyolálta.
A bárány nem vacog már,
megint vígan szaladgál.
Aludj, kis drágám,
Egyszer volt egy kis bárány."

"Megy a hold az égen,
gyönyörű ösvényen.
Hunyd le szemed kicsi baba,
mert eljött az éjszaka!"

"Csicsi baba tente, hajtsd fejed ölembe,
Úgy álmodjál szép álmokat, kicsi tündér meglátogat,
Csicsi baba tente."

"Inci, Finci és a kis Picúrka
Elindultak hosszú útra.
Kristályfolyamon hajóztak,
Míg tengerre futottak.

"Hová mentek? Mit csináltok?"
Szólt a kövér Hold reájuk.
"Halat fogunk, szép heringet.
Míg az ezüst tenger ringat,
Megmerítjük hálóinkat."
Szólt Inci, Finci és Picúr.

Inci, Finci álmatag.
Picúrka is bólogat.
Kis hajójuk égen járó,
Álmok szárnyán messze szálló.
Csukd be szemed, és halld anyád,
Mesékből szőtt halk szavát,
Éji tenger moraját,
Legendát súg, száz csodát.

Lásd, búcsúzik a három úr:
Inci, Finci és Picúr."

vissza a főoldalra