Odv�ba b�jt a rot evet,
s�v�lto sz�ltol rettegett.
Avarsub�ban gy�k aludt,
ordas ker�lte a falut.

Eln�mult minden kis rig�,
csak hullott, hullott, hullt a h�,
s a cserj�sben az ozik�k
kutatt�k oszi fu �z�t.

Riadtan, f�lve, �hesen
barangolnak a r�teken,
szel�d szem�kben b�s panasz:
"Mi�rt vagy messze, sz�p tavasz?"

Erdoirt�sb�l �jszaka
fav�g�k �rkeztek haza,
s besz�ltak n�ne ablak�n:
"Any�, seg�ts nyuszin, gid�n!"

Most t�gy csod�t, j� Ozany�!
K�t�sig �r, s m�g hull a h�.
Se fu, se �g, se lomb, se mag,
csak j�g, csak h�, csak n�ma fagy

bor�t mezoket, r�teket.
Kis ozik�id �hesek.
A t�l kegyetlen, �s ha gyoz,
�hen veszik a ny�l, az oz.

A cs�ndes �j lassan telik,
any�ka virraszt reggelig.
Szemernyit sem v�r, nem pihen,
tan�csh�z�ra �gy megyen.

"Az ozik�k... j� emberek!
elpusztulnak... seg�tsetek!
Az ember gyenge, �mde sok
csod�t tehet, ha �sszefog."

Any� szem�ben k�nny ragyog,
b�lintnak a tan�cstagok,
�s m�snap, �j�v reggel�n,
a hegyre indul l�ny, leg�ny.

Fejsz�t, sz�get, szersz�mokat
cipel buzg�n a kis csapat,
s mire az �g bealkonyul,
nem �hezik se oz, se ny�l.